Színlap
Egy isteni
részecske, ami nélkül nem lenne semmi. Nagyon pici, nagyon észrevétlen, de
mégis ott van. Ha nem lenne, fénysebességgel röpködnénk egymás mellett. Molekuláris
szinten… Tulajdonképpen a mi létezésünk a bizonyítéka, hogy létezik ez az
isteni részecske. Mert, ha nem így lenne, akkor nem lenne semmi.
És mit
kezdünk mi ezzel a létezéssel? Milyen világban is élünk? Hova is tartunk? Mit
is építünk?
A vagy B,
fekete vagy fehér? Orbán vagy Gyurcsány, jobb vagy bal, liberális vagy
konzervatív? Ha van sapka azért, ha nincs, akkor azért.
Szélsőségesen
polarizált időket élünk. De ebben a végletekig polarizált világunkban ott
figyel rejtve az igazi vész: a társadalmi követelmények, a társadalmi
elvárások. A fejünkbe épített társadalmi konvenciók, miszerint anyádtól pénzt
elfogadni egyenlő az életképtelenséggel. Függj inkább egy banktól, vagy a
szolgáltatóktól, a főnöködtől, főbérlődtől. Álmokat hajtani, álmodozni luxus a
mai világban. A 21. század a feudalizmus és az ókori rabszolgatartó társadalmak
szerelemgyereke! Ebben élünk! Dolgozzunk sokat, hogy sok pénzünk legyen, amit
meg majd jól nem tudunk elkölteni, mert, ha egyszer sok pénzünk van, akkor ugye
az alá már nem mehetünk. És ugye a „még több” pénzhez, „még több” munka kell! Rengeteg
pénzünk lesz, csak élni nem jut időnk közben. A gyűlöletbe bújtatott
rabszolgaság, mint fogyasztói társadalom. Hamis boldogság a pénz? Mi is ennek
az ára?
Van-e esélye
egy ilyen embertelen világban két különböző irányból érkezőnek? Ki tudnak-e
törni a kegyetlen orwelli hétköznapokból és egyszerűen boldogok lenni? Szeretni
egymás különbségeit és egy irányba pörögni?
Hodászi Ádám szövegét színpadra alkalmazta a
szerző és a csapat.